A kék madár

Láttam a boldogság kék madarát,

Ahogy a fejem felettem suhant át.

Intettem, kiáltottam: Itt vagyok,

Majd én vigyázok rád, s enni adok!

Ám a madár szavaim nem hallotta,

S csak repült egyre messzebb a távolba.

Biztos máshoz vitte a boldogságot,

S engem megint magamra hagyott!

Szeretném, ha hozzám is leszállna,

S a szívembe végre boldogságot hozna.

Öröm költözhetne végre lelkembe,

S minden szebbé válna az életben!

Ó, boldogság kék madara jöjj el,

Várlak téged, nagy-nagy szeretettel.

Költözz a szívembe, vigyázok rád,

Jobb helyed lenne, mint gondolnád!

Nagyon rég várom már jöttödet,

S közben nagyon meggyötört az élet.

Nem érdemlem meg a boldogságot,

Hogy szívemet mindig üresen hagyod?

Nyitva van most is szívemnek kapuja,

Kérlek, jöjj, és szállj be végre rajta.

Itt egy szerető lélek vár már nagyon,

Ne engedd, hogy legyőzzön bánatom!

S lám ott a távolban, nagyon messze,

Mintha a kék madár felém közeledne.

Talán most már tényleg hozzám siet,

S a szívemben végleg megpihenhet!

Akkor kezdődik csak igazi életem,

A boldogság madarával a szívemben!

Ő vezérel, mutatja majd az utamat,

S végre valóra válthatom álmaimat.

2006. november 14.