A kék madár
Láttam a boldogság kék madarát,
Ahogy a fejem felettem suhant át.
Intettem, kiáltottam: Itt vagyok,
Majd én vigyázok rád, s enni adok!
Ám a madár szavaim nem hallotta,
S csak repült egyre messzebb a távolba.
Biztos máshoz vitte a boldogságot,
S engem megint magamra hagyott!
Szeretném, ha hozzám is leszállna,
S a szívembe végre boldogságot hozna.
Öröm költözhetne végre lelkembe,
S minden szebbé válna az életben!
Ó, boldogság kék madara jöjj el,
Várlak téged, nagy-nagy szeretettel.
Költözz a szívembe, vigyázok rád,
Jobb helyed lenne, mint gondolnád!
Nagyon rég várom már jöttödet,
S közben nagyon meggyötört az élet.
Nem érdemlem meg a boldogságot,
Hogy szívemet mindig üresen hagyod?
Nyitva van most is szívemnek kapuja,
Kérlek, jöjj, és szállj be végre rajta.
Itt egy szerető lélek vár már nagyon,
Ne engedd, hogy legyőzzön bánatom!
S lám ott a távolban, nagyon messze,
Mintha a kék madár felém közeledne.
Talán most már tényleg hozzám siet,
S a szívemben végleg megpihenhet!
Akkor kezdődik csak igazi életem,
A boldogság madarával a szívemben!
Ő vezérel, mutatja majd az utamat,
S végre valóra válthatom álmaimat.
2006. november 14.