Romhányi József

Hal-dal

Egy pontyporonty s egy kiscsuka kiúszott a nádhoz,

hátha e kis kaland finom vacsorát hoz.

Meg is láttak ott egy ingerlő csalétket,

mely a parton ülő horgászban ért véget.

  - Bekapom! Ez finom falat!

  - mondta volna a víz alatt

a ponty, hogyha

a pongyola

természet nem teszi némává a halat.

  - Csak kapd! - biztatta volna menten

a közismerten

rosszmájú csuka.

  - Csak a

  végén meg ne bánd,

  mert a horgász vele ránt!

  - És ha kiránt?

  Kis hal iránt

  irgalmas a rendes pecás,

  s még nem vagyok negyvendekás.

  - Sületlenség! - szólt a márna.

  - Ki lenyelné, pórul járna,

  mert aki bekapja az ellenség horgát,

  annak bizony elvágják a torkát.

  - Ugyan menj a víz alá! - förmedt rá a ponty -,

  ilyen olcsó közhelyeket nekem ne is mondj!

Be is kapta a csalétket sebtiben,

aztán kisült az igazság. Tepsiben.