Darabokban az életem

Darabokban hever már az egész életem,

Muszáj lesz mindent elölről kezdenem.

Összetört a szívem, ezer sebből vérzik,

Egyedül van, vele mindenki csak játszik!

De most már többé ezt nem engedem,

A múltat végre el kellene felejtenem!

Élni akarok, és élvezni a csodás életet,

Nem hiszem, hogy ezt nekem nem lehet.

Sokan mondták, értékes jó ember vagyok,

Ám ha tükörbe nézek, egész mást látok.

Egy összetört, félénk ember néz vissza rám,

S vigyorogva mondja: Ilyen vagy komám!

Miért nem hiszem el, hogy értékes vagyok,

Hogy én is érek annyit, mint mások?

Lassan magamba fordulok, elzárkózom,

S mindenben csak a rosszat látom.

Szeretnék hinni egy boldogabb jövőben,

S abban, hogy mindezt meg is érdemlem!

2006. december 9.