Kedves Mikulás
Mikulás bácsi, te kedves és nagyon okos,
Én jó voltam mindig, és sohasem gonosz.
Megérdemlek minden szépet és földi jót,
Amit csak elbír hatalmas, piros puttonyod.
Nem sorolom most, mire annyira vágyom,
Hisz te ismered az én összes titkos álmom
S még nagyon szeretnék segíteni is neked,
Hogy ne kelljen a kéményen át közlekedned.
A kulcsot megtalálod majd a lábtörlő alatt,
Így könnyebben behozhatod az ajándékokat.
Tedd ide az ágyam mellé, hisz megérdemlem,
Hogy meglássam, amint kinyitom szemem!
Volna még egy kérésem, tele jó szándékkal,
A ciklonhoz is menj el egy hatalmas virgáccsal.
Bár ő olyan rossz volt, még azt sem érdemel,
Maga a megtestesült gonosz, az ördög vinné el.
Szeretném látni a meglepett, dühös ábrázatát,
Amikor keresi, hatalmas csizmájában ajándékát!
Körötte méltó jutalmát mindenki megkapja,
Ő viszont csizmájába csak a virgácsot látja!
Belenéz újra, de nem akar hinni a két szemének,
Rohan is és elpanaszolja kedvenc férjének!
Hisz ő azt hiszi, hogy egy földre szállt angyal,
Igaz fején két hatalmas ördögi szarvval!
Akkor számítok rád, és az ajándékokra,
S boldogan hajtom majd fejem édes álomra!
Ha nem bírsz el a hatalmas ajándékokkal,
Csak szólj, és elmegyek elébed egy autóval.
Figyelj oda, nehogy az ajándékom megfázzon,
Csomagold be jó melegen óvatosan, vigyázón!
2006. december 4.