A tengerparti álom

Ma éjjel mi ketten nagy útra indulunk,

Egy közös álomban a tengerhez utazunk.

Ott sétálunk majd a forró parti homokban,

És megpihenünk egy pálmafa árnyékában.

Egy éjszakára elfelejtesz minden gondot,

S bármit kívánhatsz, azonnal megkapod!

Én ott leszek veled, s fogom kis kezed,

S közben nézem két gyönyörű szemed.

Gyengéden odabújsz hozzám, átölel karom,

Fejed vállamra hajtod, és elönt a nyugalom.

Sugárzik a szemed, lebegsz a boldogságtól,

Nem akarsz megválni e csodás világtól!

Nagyon boldog vagy, le sem tagadhatod,

Hisz, érzéseid tükrözi meseszép mosolyod.

De mi van velem, egyáltalán nem értem,

Valami furcsa érzés szállta meg a lelkem.

Erre az érzésre vártam már sok-sok éve,

Megtaláltam benned a boldogságot végre!

Vágyom édes ajkadra, mely lassan közelít,

S e kínzó vágy szinte teljesen megőrjít.

Ám ebben a pillanatban véget ér az álom,

Csalódott vagy te is, ezt hiszem, tudom.

De ígérd meg, nem bánkódsz miatta soha,

Hisz ez az álmunk bármikor valóra válhat!

2006. november 23.