Szorongás

Beköltözött a félelem szívembe,

S meggátol a cselekedeteimben.

Hogy tudnám az érzést legyőzni,

Hogy tudnék előle elmenekülni?

Teljesen a hatalma alá kerültem,

Nem hagyja élni a saját életem!

Hiába tudom, mit kellene tennem,

Ha gyáva vagyok, és nem merem.

Az utóbbi időben sok kudarc ért,

S mindez csak a gyávaságomért.

Félek szembenézni a valósággal,

Inkább sodródom tova az árral.

Szorongással telnek a napjaim,

 S vele egyre távolodnak álmaim.

A félelem folyton nő bennem,

S egyre jobban fájdítja a szívem!

.

Már reggel szorongva ébredek,

Az új naptól már előre reszketek.

Egyre kevésbé bízom magamban,

S csak gubbasztok a magányban!

Este mikor alváshoz lefekszem,

Egy kis nyugalom tölti el testemet.

Talán éjjel nem történik már rossz,

Talán éjszaka alszik a gonosz!

De a gonosz sohasem alszik,

S még élvezi is, hogy velem játszik.

Nincs már erőm vele megbirkózni,

S így szép lassan bele fogok őrülni!

Bárcsak valaki itt állna mellettem,

S erőt öntene megfáradt lelkembe.

Fogná remegő kezem, a hosszú úton,

Melyen, ha félve is, el kell indulnom!

A reménysugarak lassan kialszanak,

Újak, pedig szinte alig gyulladnak.

Félek, egyszer az utolsó is kialszik,

S vele együtt az életem is eltávozik.

Miért hagyom, hogy a gonosz uraljon

S a félelemmel lassan megfojtson?

Képtelen vagyok, tovább így élni,

Le akarom győzni, és végre boldog lenni!

2006. november 2.