.

Kattogás

Az agyamban szüntelen kattognak a fogaskerekek,

Szorongok, mert a gondolataim félelmet keltenek.

Nem lehetne kikapcsolni legalább egy kis időre,

Vagy inkább átprogramozni egy boldogabb jövőre?

Egész nap mást sem teszek, gondolatokat kergetek,

A rosszakat próbálom kiűzni fejemből, de kinevetnek.

Nevetnek a szemetek, s csak úgy vágják a díszlépést,

Zsong a fejem, egyre kevésbé viselem ezt az érzést!

Sajnos túlerőben vannak, és erről is csak én tehetek,

Hiszen én hagytam, hogy rajtam elterpeszkedjenek.

Már szinte állandóan hallom az idegesítő kattogást,

S mintha azt súgnák fülembe: Nagyon jó szorongást!

Menekülnék, de gondolataim mindenhova követnek,

S minden jót és szépet könyörtelenül tönkre tesznek.

Küzdök ellenük, de csak apró győzelmeket aratok,

De a nap végére mindig a vesztes oldalon maradok!

Most újult erővel kezdek harcolni a gonosz ellen,

Nem menekülök majd előle, féljen most ő tőlem!

Sok-sok szép gondolatot teremtek kis agyamban,

Melyek majd kiirtják a gonoszt még csírájában.

Egy csodavilágot teremtek hamarosan magam köré,

Ahol az öröm és a boldogság lesz az úr mindörökké!

A rossz gondolatokat majd hamarjában elfojtom,

S akkor én leszek a legboldogabb ember a világon!

2006. október 28.