Itt vagyok újra

Itt vagyok újra, lehet a pezsgőket bontani,

Aki pedig eddig örült, kezdhet szomorkodni!

Tudom, van számos tagja mindkét tábornak,

De talán az ünneplők mégis többen vannak!

Az elmúlt napokban nagyon hiányoztatok,

Főleg a szeretet, melyet tőletek kaphatok.

Jó közétek tartozni, mert feledem gondom,

S így könnyebb elviselni minden apró bajom!

Amikor ezt a blogot elkezdtem írni,

Nem hittem, hogy itt barátokra fogok lelni.

Igazán az elmúlt néhány napban éreztem,

Hogy milyen nagyon hiányoztok nekem!

Remélem, egy kicsit én is hiányoztam,

A sok hülyeség mellett, amiket ide leírtam.

Köszönöm nektek, hogy naponta látogattok,

S azt a sok kedves bíztató szót, amit írtok.

Azt tervezem, ezután többet írok magamról,

És lemondok a ciklon iránti bosszúmról.

Hiszen ő talán erősebb lett, mint egy éve,

Fél tőle mindenki, és földig hajolnak előtte.

Eddig még nem sokat tudhattatok rólam,

Csak annyit, amit a verseimben megírtam.

Nincs munkám, mert a ciklon kirúgatott,

S még a szeretett lány is elhagyott.

Talán mindenki tudja, hogy mostanában,

Mily nehéz állást találni ebben az országban.

Elszántan küzdök, hogy felfigyeljenek rám,

És végre elmondhassam: van munkám!

Tudom, túl sok jóra nem számíthatok,

De azért megalázkodni sem akarok.

Jó lenne végre egy olyan munkát találni,

Ahol egy kicsit meg tudnak becsülni.

De nem várhatom el, hogy bízzanak bennem,

Ha még saját magamban is kételkedem.

Tudom, ez így nem helyes, változtatni kell,

Nem kívánhatom, hogy szüleim tartsanak el.

Ők bármit megtennének, hogy segítsenek,

De nyugdíjasok, és nem sokat tehetnek.

Ám mégis a legtöbbet ők teszik meg értem,

Szállást adnak, és ételt tesznek elébem!

2006. október 17.