
A nagyravágyó kisvakond
Az iskola melletti réten élt egy kedves vakondcsalád, szorgos szakvakondok voltak, egész nap túrták a földet, s ezzel próbálták megingatni az iskola épületét, ami azonban állt szilárdan. Nemzedékről nemzedékre szállt ez a munka, precízen, pontosan dolgozott mindenki. Ezen a tavaszon, azonban született egy kisvakond, aki más volt, mint a többi, kiült a földkupac tetejére és minden apró papírdarabot elolvasott. Volt ott régi újság, dolgozat, és amit féltve őrzött az egy matematika könyv néhány oldala. Elhatározta, neki iskolába kell járni, ő nem akar egész életében földet lapátolni, mint a szülei. Be is lépett a tiltott kapun, amely annyira csábította, s örömmel lépdelt a szép zöld, frissen nyírt gyep felé. Na most majd megmutatom mit tudok - gondolta – és már el is kezdte a szép földpiramisokat, gúlákat építeni. Azonban másnap reggel jött Tóbiás bácsi, s pillanatok alatt eltüntette gereblyéjével az egész éjjeli munkát. A kisvakond el volt keseredve, s azt hitte, biztos a szülei intézték el, nehogy felvegyék az iskolába. Kicsit kesergett magában, majd nekiállt újra, s talán még nagyobb és még szebb földkupacok születtek. Azonban Tóbiás bácsinak ez sem tetszett, s mint egy ürgét, kiöntötte szegény kisvakondot a föld alól. Elkapta a grabancát, s azt mondta neki: - Jó napot, Mesterúr! Maga mit csinál itt? A választ meg sem várva kívül tette szegényt a kerítésen.
A kisvakond nem adta fel ilyen könnyen, hisz mélyen belegázoltak a lelkébe azzal, hogy ürgének nézték, s még ki is öntötték. Átbújt a kerítés alatt és mindent beleadva keresztül kasul feltúrta az egész füves területet, talán most az igazgató felfigyel rá, - gondolta - de sajnos megint csak a gereblyés ember jött, s pillanatok alatt semmivé foszlott élete nagy műve.
A kisvakond nagyon elkeseredett, hogy ő most már soha sem fog iskolába járni, lógó orral kikullogott a kapun, s beállt a szülei mellé, segített nekik aláásni az iskolát. Itt kinn legalább nem bántja senki, sőt még a gyerekek is buzdítják: Hajrá, hajrá! – kiáltják, és ettől a kisvakond fontosnak érzi a munkáját, s megjelent egy kis mosoly is az arcán.