Humorbazár

Háziasszonyoknak nagyon praktikus ez a számítógépasztal, mert nem kell félbeszakítani a blogolást, csak odagurulni az ételhez megkeverni, s már lehet is folytatni...:D

Ha ezzel a biciklivel indulunk túrázni, biztosan nem tévedünk el, sőt még enni és innivalót sem kell magunkkal cipelni, mert bármikor hazaugorhatunk egy pilanatra...:D

Vadkan sorsa, ha rosszul viselkedik!:) Béb símán kiakasztja az erkélyre...:D

Lassan, de érkezik a vacsorám!:)

Hét pettyes helyett hét hangjegyes katicabogár...:D

Én szeretem az őszt, a finom gyümölcseit, a színes ruháját, a Nap még melengető sugarait. Jó ilyenkor kimenni a közeli erdőbe, leülni egy fatönkre, s nézni, ahogy hullnak a szebbnél szebb levelek a fákról, hallgatni, hogy időnként koppan egy-egy gesztenye a földön. S ha sokáig ott ülünk, akkor még mókusokat is látunk, aki épp télire gyűjtögetnek az erdő széli mezőn pedig tücsök zenél, talán épp Mozartot játszik a hegedűjén.

Gyerekkoromban mindig szedegettem a vadgesztenyét, makkot, s otthon gyufa segítségével életre keltek a kis figurák. Volt gesztenyekutya, maci, vagy épp emberke, s ott sorakoztak a szekrényen mindaddig, amíg össze nem száradtak. Most nem látom, hogy a gyerekek ugyanezt tennék az őszi termésekkel, én viszont most is hordok néhány gesztenyét a zsebemben, még a múlt hét végén szedtem össze őket Mohácson, el is felejtettem megkérdezni elhozhatom-e. Remélem nem lesz hiány, ha leltárt tart helyi környezetgazdálkodási kht.

„Ez a nap más mint a többi..." szól a dal, de miben, amikor pont ugyanúgy fel kellett kelnem, el kellett mennem dolgozni, s mindent ugyanúgy meg kellett tennem, mint egy átlagos hétköznapon. Persze vannak pillanatok, amikor megemlékeznek az ember születésnapjáról, s az nagyon jó, de az igazi mégis az lenne, ha ezen a napon azt tehetné az ember, amit igazán szeretne. Javasolni fogom az ország vezetőinek, hogy minden egyes embert ajándékozzanak meg egy születésnapi pótszabadsággal. Persze most joggal háborodnak fel, akik február 29-én születtek, de hát ők így jártak! Én néhány évvel ezelőtt próbáltam hagyománnyá tenni ezt a napot, de sosem akartak elengedni szabadságra, utána meg már le is mondtam róla.

Elképzeltem, hogyan is telne ez a napom, ha a kedvemre alakíthatnám: reggel a városi fúvószenekar ébresztene, nem túl korán, mondjuk 9 órakor, majd katonai tiszteletadás mellett felvonnák a család hivatalos lobogóját, s apró Mozart golyók hullanának az égből. Egy nagy fekete limuzin állna meg a ház előtt, s oda szállítana, ahová csak szeretném. Este díszvacsora a számomra legkedvesebb emberekkel, miközben a háttérből halkan szól Mozart zenéje, végül pedig egy ünnepi koncert zárná a napot!

Így tényleg más lenne ez a nap, mint a többi, s talán jobban várnám én is, s nem az jutna eszembe, hogy megint egy évvel öregebb lettem, s bölcsebb mégsem! Mindenkinek köszönöm, a jókívánságokat, akik gondoltak rám, nagyon jólesett!

Szintén Alessiánál olvastam, íme itt a túlméretes sellő...:D :D :D

Alessiánál olvastam, hogy Aranyhal megy és lehúzza magát a WC-n. Sikerült gyorsan odaszaladnom és lefényképezni ezt a műveletet...:D:D:D

Aranyhal lakásához érve, azt hittem majd kapunk búvárruhát és oxigénpalackot, de nem. Vendéglátónk egyből nyitotta az ajtót, én egy kicsit félreálltam félve a kizúduló víztől, ám egy teljesen száraz hallak tárult a szemünk elé, sehol egy elhullajtott pikkely, sehol egy hínár, egy moszat. Csak a halacskás WC-papír árulta el, hogy mégis jó helyen járunk. Mindjárt az asztalra került a finom halkészítette rétes, amiből nem sajnálta Aranyhalunk a tölteléket, s ami már nem volt kelgyó, mert összedarabolta. Előkerült a Villányból hozott ürmösbor, s meglepetésre még torta is volt, az ajándékokról nem is beszélve.( jó is az ha valakinek szülinapja van) :P

Megtudhattuk, hogy egy rendes beosztott kiteszi a főnöke fényképét a könyvespolcra, azt hiszem ezt nekem sürgősen pótolni kell! Még akkor is ha az én főnőköm nem egy Isten!:D

Este arra számítottam, hogy majd hullámzó vízágyon hajthatom álomra fejem, hisz egy halnak milyen ágya lehet ha nem víz, de minden csupa száraz volt, s még csak nem is hullámzott. Lehet hogy csak szélcsend volt? :O Éjjel tudományos felfedezést tettem mégpedig azt, hogy a halak horkolhatnak, főleg ha a szárazföldön alszanak, hajnalban kellnek, friss péksüteményt sütnek, s reggel képesek tudrabugyiban szervírozni a finom reggelit!:)

Másnap sétáltunk egyet Aranyhal szülővárosában, megnéztük Halacska szülőházát, iskoláit, s még azt is hol teszi vízre piros kajakját. Közben találkoztunk Halmamával, aki Márta néninek álcázva kerekezett el előttünk Ezután a Duna parton vártunk egy kicsit, de sajnos Amadeus helyett csak egy Beethoven futott be a kikötőbe. Micsoda hajó, azt hiszem megveszem, s ezentúl mint Amadeus Goldfish fog közlekedni a Dunán.:)

Jó volt ez a rövid hétvége, de vissza kell mennünk, hisz nem kóstoltuk meg a híres hallángost, az összes villányi bort sem. S amit talán a legjobban bánok, hogy elfelejtettünk kívánni hármat, pedig a markunkban volt az Aranyhal!