A sors, az élet a mi tanítómesterünk!
Azért vagyunk itt, hogy tanuljunk...
Az élet különböző helyzetek, feladatok elé állít bennünket, felad egy leckét, különböző élethelyzetek, megoldandó problémák formájában és figyel, mi történik. Sikeresen megoldjuk és megtanuljuk belőle amit a helyzet számunkra üzen, vagy elbukunk és akkor újra szembeállít a sors egy legközelebbi "véletlen" történéssel azzal a feladattal. Ez egészen addig megy amíg megtanuljuk a leckét! Aki makacs, és fejjel megy a falnak, nem figyel a lelki folyamatokra, különböző élethelyzetekben nem veszi ki azt az üzenetet amely neki szól, nem akar tanulni - az bizony újra meg újra szembetalálja magát azzal a problémával, élethelyzettel... és nem érti miért "...ilyen szerencsétlen..."
Pedig minden rajta áll, hogy mennyi időt kíván eltölteni egy-egy "lecke" megtanulásával, vagy egyáltalán akar-e önmagától tanulni. Mivel szabad akaratunk van, mindig az történik amit mi "AKARUNK"! Nyilván a döntéseinknek megvannak a következményeik is. El kell jutni egy bizonyos szintre lelkileg, érzelmileg, hogy ez tudatosuljon bennünk és ne a könnyebb végét fogjuk meg a dolgoknak. Hiszen már sokan tudjuk, a legkönnyebb mást hibáztatni egy kialakult élethelyzet, probléma miatt:"... persze mert a munkatársam keresztbe tett a munkahelyen... nyalizott a főnöknek, azért nem én kaptam az előléptetést... jutalmat ..." és még sorolhatnánk az ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket, amit sajnos abban a helyzetben, és azon a lelki fejlődési szinten az egyén el is hisz, hogy ez így van, és ő teljesen ártatalan ebben a dologban.
És csodálkozik amikor az új munkahelyén is megjelenik a "nyalizós kolleganő" vagy ott is keresztbe tesznek.... Szóval az élet addig adja fel nekünk a leckét újra meg újra amíg meg nem tanuljuk!
