Humorbazár

Ha egyszer repülni nem tudnak, és még gyalogolni is lusták.:)

Sikerült csomót kötni a banánra...:P

Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,
A foglalkozásom nem háztartásbeli,
Főzni nem tudok, a mosáshoz nem értek,
A házimunkához kedvet nem érzek.
Ám egyet büszkén be merek vallani,
Sok mindent nem tudok, de van ám valami,
Amihez oly pompásan értek,
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban,
Gyors és lassú tempóban,
Tudom oldaltfekve, lábfekve és háton,
Ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több, mint tökéletes,
S hogy hason is tudom, az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,
Mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt, mégis jól megtanított ő,
S nem voltam e téren tudatlan nő.
Bevallom, először borsódzott a hátam,
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam,
Eleinte azt hittem, leszakad az ég is,
Lihegtem, kapkodtam, de csináltam mégis.
Idővel rájöttem, mi ennek a titka,
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szereztem,
Hogy tudásommal pénzt is kerestem.
Csináltam reggeltől korán felkelve,
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan, vidáman műveltem
Még estefelé is, mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha, mint fazékról a zománc,
És a testem olyan lesz, mint a fenylő topán.
Van, aki gumisapkát húz a fejére,
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém, ezt be kell vallanom,
Én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,
Nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Nincsen abban semmi rossz, amit elmeséltem,
Ha hiszitek, ha nem, az úszásról beszéltem.

Végre éledezik a természet, itt a tavasz! Egy kis zenés ébresztő neki, nehogy visszaaludjon...:)

Repül a vacsora...:P

békaszerenád...:P

Múlt héten meghívtam néhány ismerősömet egy étterembe, ahol észrevettem, hogy a rendelést felvevő pincér ingzsebében egy kanalat hord. Kissé különösnek tűnt, de én nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Mikor azonban a felszolgáló pincér a kenyérrel és a terítékkel asztalunkhoz érkezett, láttam, hogy az ő ingzsebében is ott lapul egy kanál.

Ahogy a mi pincérünk visszajött, megszólítottam és megkérdeztem tőle, mire jó az a kanál.

- Nos, - válaszolta a pincér, - az étterem tulajdonosai felkérték a hatékonyságnövelésben ismert szakértőnek számító Andersen Consulting-ot, hogy vizsgálják felül munkafolyamatainkat. Néhány hónap statisztikai elemzés után arra az eredményre jutottak, hogy vendégeink kanalaikat 73,84%-kal gyakrabban ejtik le, mint bármely más tárgyat az asztalról. Ez tehát átlagban 3 kanalat jelent óránként. Ha a személyzet fel van szerelve kanállal, akkor megtakaríthatjuk a külön utat a konyhába, s ezzel mintegy 1,5 munkaórát spórolhatunk naponta!

Éppen, hogy előadását befejezte, már hallani is lehetett az evőeszköz által keltett fémes zajt, ahogy a padlóra esett. A pincér azonnal kicserélte a kanalat a zsebében lévőre, és így szólt:

- Látja, ha legközelebb a konyhába megyek, majd kicserélem a kanalat, ahelyett, hogy most külön oda mennék!

Ez igen mély benyomást tett rám, miközben a pincér további rendeléseinket vette fel. Ahogy ismét körülnéztem, megfigyeltem, hogy az összes pincér nadrágjának a sliccéből kilóg egy vékonyka kis zsinór, aminek okáról szintén megkérdeztem az asztalunkhoz ismét odaérkező pincért.

- Nem minden vendég olyan figyelmes, mint Ön! Az említett Andersen Consulting kitalálta, hogy a WC-n is időt takaríthatnánk meg.

- Ezt hogy kell érteni? - kérdeztem csodálkozva.

- Nos, tudja, ha a madzagot rákötjük a ..., na, szóval érti, akkor anélkül elő tudjuk venni, hogy a kezünket használnánk, és ez által az idő 76,24%-át megtakaríthatjuk, mert nem kell kezet mosnunk! Látja, ez az Andersen Consulting!

- O.K., ez remek - jegyeztem meg, - de ha a zsinór csak arra való, hogy elővegyük, akkor, hogyan tesszük el?

- Nos, - súgta oda halkan - nem tudom, a többiek hogy csinálják, én a kanalat szoktam használni...

Ma van naptár szerint a tél utolsó napja. Holnap március, ami már igazi tavaszi hangulatot kölcsönöz az embereknek!

Tábori bohóc...:P