
Így jár, aki sokat szív...:D

Dongónéni...:D Szerintem a jelmez alatt a szőke ciklon van, már az alkatából kifolyólag is...:P Vigyázzatok, nehogy megszúrjon benneteket, mert nagyon mérges...:P

Ez egy igazi vérfagyasztó hétfő volt!
Reggel a szemem láttára ment neki egy teherautó az iskola előtt a könyvtáros kocsijának egy kis horpadást hagyva annak hátsó ajtaján, majd fogta magát, és el is hajtott! Még szerencse, hogy nekem sikerült felírnom a rendszámát, s így utol lehetett érni a vétkes sofőrt.
A gyerekek kiakasztanak. A következőt csinálják: bejönnek hajnalban a büfébe reggelizni, mert ugye otthon nincs kaja, s sehol máshol nem adnak olyan finomat mint ott. Ezután jönnek oda hozzám, hogy nekik tulajdonképpen nincs is első órájuk, sőt második sem, úgyhogy most elmennek, s nem is jönnek vissza az első órájukig. Na jó, ezt még lenyelem, de mondom nekik, hogy legközelebb inkább aludjanak otthon még egy kicsit, ahelyett hogy itt kóvályognak. Persze csak egy cigit mennek ki elszívni, és 10 perc múlva könyörögnek, hogy visszajöhessenek, mert fáznak, meg pisilniük is kell. Én az áldott jó szívemmel beengedem őket, nehogy összepisiljék magukat, de figyelmeztetem őket, hogy innen már nem mennek ki csak tanítás után. Mindent megígérnek, hisz semmibe sem kerül, de már 10 perc múlva újra ott, hogy most elmennének a boltba, mert ugye az elmúlt fél órában leromlott a büfé színvonala, a sarki bolté pedig az egekig emelkedett. Na ekkor szoktam megunni a dolgot, és nem kiengedni őket, persze ez sem ér semmit, mert az első kapunyitáskor pofátlanul kinyomulnak, miközben sok szép kedves szót intéznek hozzám, megemlítve összes rokonomat. Amint kint vannak, hirtelen elfelejtik a boltot, s nem is mennek messzire, s mint aki jól végezte dolgát fújják a füstöt. Persze 10 perc után ismét ott nyomulnak a kapuban, most kívülről, én meg nem nyitom ki nekik, csak sétálok le-fel, mint egy házőrző, ezzel is ingerelve őket. A türelmetlenebbjei erre fogják magukat, átmásznak a kerítésen, miközben szidják fel és lemenőimet, a többi pedig vár, hogy jöjjön végre valaki, akihez hozzásimulva benyomulnak.
Így cukkoljuk egymást nap mint nap. Jó játék, de vajon melyikünk bírja tovább? Nekem kezd elegem lenni, mert ma meg is fenyegettek a kis taknyos kölykök. Sajnos hiába jelzem ezt bárkinek is, a büntetés annyi, hogy ejnye-ejnye. Semmi következménye sincs, s ezt nagyon jól tudják a gyerekek. Megfenyíteni, kirúgni nem lehet őket, mert alapítványi az iskola, és szükség van minden diákra, sőt átveszik a más iskolákból kirúgottakat is. Nagyon nehéz elviselni, hogy elmondanak mindennek, és én még csak vissza sem szólhatok úgy, ahogy ők, mert beletaposok a lelkivilágukba. Ez az igazgatói utasítás!

Barátságos egy fotel, vendégmarasztaló...:) Bár a cicus nem nagyon szereti a kötöttséget...:D

Leszokást elősegítő cigaretta...én már most úgy megijedtem, hogy többé nem veszek a kezembe cigit...:D