Pakkot kaptam! 
Ma valaki járt nálunk, s csomagot hozott! Zöld autóval jött, zöld ruhában, de szakálla nem volt. Ettől szinte biztos voltam benne, hogy nem a Mikulás, bár azért gyanakodtam, hátha csak leborotválta, de utána rájöttem, hogy az nem lehet, hiszen már csak két hónap, addig nem tudja újra megnöveszteni. Pedig már majdnem azt hittem, hogy ez lesz a Mikulások új egyenruhája. Elképzeltem, ahogy siklanak a szép zöld autójukkal a friss havon, szép zöld sapkában, nadrágban és kabátban. Majd gondoltam, hogy lehet, hogy egy marslakó volt, hiszen azok is kis zöld emberkék, de vajon ők mit akarhatnak tőlem? De gondoltam Sárkánykára is, aki eltűnt, de ő sem lehetett, mert nem volt megpörkölődve a csomagolópapír. Miután jól megnéztem a csomagot, rájöttem, hogy ezt a postás hozta, rajta volt a posta pecsétje. 
Miután ezt a problémát sikeresen megoldottam, nekiestem a csomagnak, hogy majd kibontom, na de nem olyan egyszerű azt. Többszörösen át volt kötve, s még jól le is ragasztva, mégis sikeresen leküzdöttem az akadályokat. Megérte, hiszen tele volt rengeteg finom csokoládéval, kis apró meglepetésekkel, s sok-sok szeretettel! Valami azonban hiányzott, átkutattam az egész pakkot, de nem találtam a cipőkrémet. Ezt biztos kilopták belőle, és megették, s most már azt is tudom, hogy mi volt az a fekete csík a postás szája felett. Az bizony nem bajusz, hanem az én cipőkrémem, remélem megüli a gyomrát!
A csomagban volt egy kis tündérke, aki vigyázott mindenre a hosszú úton, most pedig majd rám fog vigyázni, s nem engedi, hogy bárki bántson! Bár azt nem értem, hogy miért nem csapott a postás kezére, amikor az a cipőkrémet kilopta, vagy nem is volt benne? De milyen csomag az, amiben nincs?
Szeretek ilyen csomagot kapni, széppé varázsolta az egész napomat!
